A Kerti kalandozások rovatban Szilágyi Alice blogját olvashatják honlapunk látogatói.
Alice kertjét részletesebben is megismerhetik az "Alice csodaországban, ...vagy majdnem" galériában, valamint a fórumban Alice néven vehető fel vele a kapcsolat.

A tavasz: már 2020.-ban

Március elsejére beköszöntött az igaz tavasz, egészen 11 fok is akadt. A kacsák már reggel a vízen ringatóztak, várták a kaját, miután megették, ringatóztak tovább. :-)

Az apró hagymások jó sokan nyíltak, és akadtak már szorgos porgyüjtő rovarkák. Az állatvilágban lassan mindenki párokba állt, aki tudott. Lassan kezdődhettek a kerti munkálatok. Elsőnek a lemosó permetezések, aztán metszések, szegély helyreállítás, pihenésnek kertkapu és kút tető gyártás és közben nagyon lassan, de ment a letakarítás. Aztán derült égből a villámcsapás, hó közepe után vissza jöttek a fagyok, ami már nagyon nem hiányzott, és esett némi hó is.

A kajszi virágban, az őszik bimbóban, de volt ami már nyílt is. Védtem őket, ahogy tudtam, a kajszit locsoltam, a többit bugyoláltam, gondoltam, az eredmény majd kiderül. Aztán elmúltak a fagyok a nyílások folytatódtak, de valahogy kevés lett a rovar, alig volt megporzó. Majd április elején, egész pontosan 7.-én, azon vettem észre magam, hogy már kint tusoltam.

Aztán örvendeztem kicsit, hogy a meggyen végre van már több virág, és a töpi cserin is akad vagy párral több, mint tavaly. A másodszor átültetett virágos som úgy látszik jól túlélte, mert virágzott, és újra hozott virágokat a negyedik helyen levő magnóliám. Szegény, remélem ez már az utolsó helye. A kajszin megjelentek a kis barackok, aminek nagyon örültem, valamennyire csak sikerült megvédenem.

Utána megint volt egy élményem, mert kint a földeken séta közben nyuszikat vettem észre, és egyiket sikerült egészen közelről megörökítenem, mert jól lelapult, azt hitte nem vettem észre. Végre már nyulam is van! A kis almafa kevesebb virágot hozott mint tavaly, amit nem is csodálok, mert elmaradt a metszés, de azokat is újrat tönkretette a bundásbogár, alma megint nem lesz a fán.

Közben nézegettem, amikor kéklett az ég, hogy a kerítés teteje, ha csak úgy néz a zember, :) valamennyire egybeolvad-e az ég kékjével, és úgy találtam, hogy eléggé, igen. A hullámok meg a vizet képviselték, bár nem feng-shuisan :), viszont amikor mozgott, és úgy érte a nap a vizet, fent a hullámokban játszottak a visszaverődött fénysugarak. Végül is olyan volt kicsit, mintha hullámozna a hullám. :-))

Az utolsó megmaradt Montana klemim is nyílni kezdett, sajnos a legnagyobb kiment a futtatós régi kerítéssel együtt :(, de a mexikói narancsvirág cserjét sikerült teljes egészében megmentenem. Aztán észre kellett venni, hogy beköszöntött a szárazság, a föld betonkemény lett, a tulik, de az évelők is nehezen jöttek ki a földből. Reménykedtem, hogy akkor a csigák se tudnak, és szépen belefulladnak, mert látni egyet sem láttam. Majd amikor kezdtek a hagymások levelei fogyatkozni, szembesültem vele, hogy mégis élnek, és vannak csigák. Előbb csak sok kicsit kellett felezni, aztán meglettek a nagyobbak is. Szórtam ki Ferramolt, azt megették a növények helyett, de sajnos piszok sokan lettek. A kasvirág tövek, amit eddig szinte sosem ettek alaposan kevesen lettek :-(. A császárfám már tavaly is nehezen akart kihajtani a csapadékhiány miatt, idén meg úgy nézett ki még április végén is, hogy ki sem fog. Elmentem kicsit körülnézni a vidéken, ne legyen már olyan egyhangú a dolog, és megint volt egy szerencsém.

Egy mocsári teki az orrom előtt bukkant ki a vízből, és kezdett napfürdőzni. Egyébként, ha csak megpróbálom megközelíteni, fejjel veti magát a vízbe, de most eleinte nem vett észre. Később meg láttam édes kishattyúkat, akik előtte keltek ki, de máris a vízen voltak, és cuki kitkatákat egy rövid parti pihenőn. Az erdőben dalolt már a fülemüle, szólt az énekes, a sárga, és a feketerigó, és mindenki más aki dalolni szokott, élénkült az állatvilág. Ha már megújulás, úgy döntöttem, akkor én is, és kicsit színt cseréltem a hajamon. :-)

Eső helyett nagyjából mindig volt viharos szél, de 29.-én megtört az átok, érkezett a zégből áldás. Úgy 25 mm-nek sikerült le kéredzkedni a földre, így a növények alá is jutott végre.

Nyíltak szépen a fás bazsák, a fehér már hatalmasra nőtt, több mint 30 virág volt rajta, és akkorák, mint egy levesestál. A kacsák még mindig jártak, kaptak enni kis magot, de sajnos a jövőben távol kellene őket tartani. Ami még sosem fordult elő, a tóban egy-két béka akadt csak, aztán azok is eltűntek, szerintem a kacsák gyomrában végezték. Így viszont nem lesz aki írtsa a darazsak és szúnyogok hadát, ami fontosabb, mint, hogy itt nyaraljanak a vadkacsák. Bár nagyon aranyosak és látványosak a kertben, de így kicsit károsak. A tóban egyébként nagyon lefogyott a víz, a vízesés bekapcsolása is alaposan késett, a nagy tavaszi esőzésekre vártam, de úgy tűnik egyelőre, hogy hiába. Hó alig volt a télen, eső is csak ez az egy, hónapok óta. Nagyon nem lesz ez így jó..........

     

Pótolni nem tudom, de valahol folytatom :)

A tavalyi év folytatása elmaradt, mert katasztrofálisan készült a kerítés, én meg katasztrofálisan ki voltam akadva ezeken a katasztrófákon. Nyár közepén folytatódott csak az építés, az akadályok leküzdése után. A kiásott alapnál hónapokig kint voltak a sövényben levő cserjék és örökzöldek gyökerei, ettől is kissé idegbubi voltam, hogy tönkremennek, de szerencsére akadtak jó kis esők, az segített rajtuk. Nyár utolsó hónapja volt, amikor befejeződött az őrültekháza, és úgy döntöttem, már mással nem foglalkozom a romeltakarítás után, csak nyaralok. Miután kellően kilihegtem magam, így is tettem. Nagyjából augusztusban jutottam be a tóba normálisan fürdeni meg úszkálni, és onnantól sikerült a napot is végre magamba tárolni.

A zsalukőből épült kerítéssel még nem tudtam mit fogok kezdeni, csak azt tudtam, hogy randa, és így nem hagyhatom, de a lényeg, hogy takarjon és távolságot tartson. Ebből a szempontból még szép is volt :) Persze azért megjártam, mert csak a tó végéig van meg a kellő magasság, ott ahol nem volt sövény, utána már alacsonyan hagytam a növényzet miatt. Mit tesz isten, a szomszéd agyas pont oda építette a füstölőjét. Nem elég, hogy túl közelre rakta, de még egy méteres emelvényre tette az egészet, így piszkosul látszik. Még jobban bosszant, hogy ha felmennek oda, simán átlátnak egészen a teraszig. Mit se zavarta, hogy az építési törvény ilyeneket nem engedélyez. Aztán mikor begyújtotta, sokszor dőlt át a füst, nagyon pipa voltam, hogy másnak a büdösét kell beszívjam. Szerencsére klassz, hosszú őszünk volt, ráértem törni a fejem, hogy mi legyen. Amikor már a tóban nem tudtam fürdeni, akkor még a kinti tusoló maradt. Végül október közepén eldöntöttem, hogy festem a kerítést, meg is vettem a festékeket. Variációk egy témára következett.

A terasznál azt akartam, hogy nyáron ne melegedjen fel a fal túlságosan, télen viszont olyan legyen, mintha sütne a nap. A folytatás színt csak akkor tudtam meg, mikor kipróbáltam egy zöldet, (hogy télen is zöldem legyen) de egyből bejött. A kék, az ég és a víz színe, arra is született ötletem, hogy a kettőt összevegyítsem, remélem sikeresen.

Akartam még a kékbe habos-tarajos hullámokat, de arra már nem vállalkoztam végül, nehogy kezdhessem elölről a festést. Napközben próbálkoztam, hogy sövényben keletkezett lyukakat betömjem, és a kitaposott, kisárgult, betonnal leöntött füvet meggyógyítsam. Ősszel érdekes módon szárazság következett, a megviselt tuják és egyéb cserjék a halódás jelet mutatták. Persze a szivattyú is ilyenkor kezdett vacakolni, a locsolással is kínlódtam. Azért a délutáni D gyűjtést ki nem hagytam volna, és a kinti zuhany volt a napon a korona. Utána festettem a falat, később meg amivel tudtam, locsoltam. Október végén a fallal megvoltam, aztán még a csatornatartókat fúrtam fel a lábazatra, és a csöveket visszaraktam. Még a konnektorokat kellett felszerelnem és bekötni, aztán végre készen voltam. Utána még mindig akadt dolog, mert ahol az alacsony falrész van, volt két csillagklemi, amiket nem tudtam kiszedni, mert majdnem a lábazat betonjában vannak, és sajnos ott is maradnak. Csináltam oda két rácsot, hogy legyen mire felfutniuk, és talán még valamit takarnak is. Valamivel meg kell akadályoznom az átlátást is, de akkora növényt nem tudok venni, így biztos időbe fog telni. Végül okt. 27-ig tudtam kint tusolni, amit nagyon szerettem. Novemberben rendesen őszülni kezdett, és megjött az esős idő, ami már nagyon kellett. Aztán hullottak a levelek, értek a termések, és megjelentek rájuk a kosztosok. Közben érthetetlen módon kihalt két újabb fagyalom, és a tujákban is nagy ágak és foltok száradtak ki. Mivel már jó lett a talaj az esőktől, nekiálltam kipakolni a hátsó íriszes ágyásokat, mert az érkezett gazmag ezerrel kikelt, és teljesen ellepte, a mentáról, de főleg a citromfűről nem is beszélve, muszáj volt rendbe tenni. Gyakorlatilag újra csináltam az ágyásokat szegéllyel, mindenestől. Persze annyi íriszt nem tudtam visszarakni, mint amennyi benne volt, és a színeket sem tudtam, csak reménykedtem, hogy kedvenceimből mind megmarad.

Aztán elérkezett az idő, hogy a tóból a leveleket kiszedjem, de most vízhatlan ruhában belementem, hogy a belső leveleket is elérjem. Hát, mit mondjak, meglepett, ahogy a ruha a víznyomástól azonnal szorosan rám tapadt. Nem volt kellemes, siettem is a melóval, és végét a partról csináltam meg.

Közben már szálltak a vadludak, találkoztam őzivel, néha esett, néha sütött a nap, és dec.01.-én megérkezett az első fagy. Aztán másodikán jött a haw, nyolcadikára el is olvadt és enyhülés esete forgott fenn, és újra eső esett. Január elsején kinyílt az első hóvirág, A tél lassan eltelt, kisebb nagyobb fagyokkal, madarakkal. Február közepén beindultak a virágok, megjelentek az első rovarok, és jártak már a kacsák. Több hó a télen nem is volt, nekem meg már dolgom volt, mivel március hava volt. :-)

     

Történések az utolsó írásom óta

Valamikor nagyon lemaradtam a cikkekkel, de azért nem árt pótolni, mert egészen klassz dolgok is előfordultak a nap és ég alatt. Azzal kezdeném, hogy - ami még sosem, de most szuper módon végre összejött - kisebb megszakításokkal ugyan, de egészen október 17.-ig tudtam kint zuhanyozni. Annyira jól esett, bár napom nem sok volt már délután, de még így is nagyon kellemes volt, és utána hátul jutott kis helyem napozni is.

Nagyon jó kis indián nyár kerekedett az őszbe bele, élveztem minden percét. Közben sikeresen elkészítettem az Eiffel toronyra hajazó klemi futtatómat, és a hátsó kiülő-napozó utolsó deszkája is a helyére került. Majd jött esős időszak, aztán megint nyugis, virágok meg sokan akadtak. Volt még nyári és már őszi, de akadtak másod vagy harmadvirágzók is. Mivel annyira de annyira ügyes vagyok, elkészültem az új kiskapuval is a kutyarágott helyett, és egész jól haladtam a pad égetésével. Október végén még mindig akadtak 20 fokok, de az odú tisztításnak is nekiálltam, mert már éjjelre bejártak alukálni a kismadarak. Ha már kimostam, újraégettem, és le is kezeltem lenolajjal az összeset.

Vegyesen jó lett az idő, de értek más örömök is. Annyi fügém termett, nem győztem enni és ajándékozni, de a végén, csak levárt kellett belőle főzni. Menet közben egyfolytában gyomirtóztam a szomszédtól átkerült istencsapása gazokat, de valahogy nem, és nem fogytak. Már az ágyásaimon kívül is annyian voltak, hogy a füveim nagy foltokban kiszorultak. Direkt jó az ilyen szomszéd, amelyik nem tartja rendben a kertjét, mert másnak jó 10 évnyi munkáját sikerül tönkretennie, egy-két szezon alatt. Aztán november elején másodvirágzott a remontáló íriszem, ami még nem sokszor sikerült neki, és elsőt virágzott a második mocsári kardvirágom :-).

Újra elégjó idő lett pár napra, 19 fokkal, fátyolos nappal és megtörtént az újabb csoda, ismét kint tudtam zuhanyozni. Ezért aztán módosult az utolsó tusi időpontom november 06.-ra, ami aztán már óóriáásii csoda, elvégre nem vagyunk a Bahamákon :-) de, az is lehet, hogy fakír lettem ?! Kicsit lehűlt utána az idő, majd megint megjavult, voltak rózsák és krizik, még nyílt az írisz, a pillangóvirágok elnyílóban, de újra virágzott a mocsári kardvirág, és még mindig akadtak érett fügék. A cinkék jöttek már magot keresni és jártak a harkályok diót törni. Aztán nov. 18. hajnalra minuszt jeleztek a jósok, leszedtem a virágokat, inkább, minthogy szépségükben elfagyjanak.

Persze másnap kiderült, nem is fagyott, de akkor már annyira mindegy volt. Taviék addigra eléggé megcsúnyultak, így nekiálltam a levelezésnek, és letisztítottam a tavat. Pár esős nap után végre eljött az idő, és minden tönkrement cserjét sikerült kivenni, sokat megmetszeni, selyemakácot kivágni, a tujákat tetejezni, hátul a nagy terülő borókától és több pálmalilomtól megválni, így lehet majd kezdeni a kertet, újra rendbe tenni. Végül nov.27-én este jött egy kevés hó, bár reggelre nem volt sok látható, gyenge fagy is jött vele. Végre megint szép napos időnk lett, én meg elkezdtem az átültetéseket-csereberéket. A nagy hiányok, amik a sövényekben lettek, feladták a leckét mit hova tegyek, hogy nagyjából újra takarjon. Aztán egyik (dec.09.) kissé fagyos reggelen meglepődtem, mert megjelent a gém a tónál. Nézegette a kissé jeges vizet, én meg bentről őt, de amikor megpróbálkoztam a közelebbi fotózással, naná, hogy észrevett, és persze elszelelt.

Aztán két nap múlva délelőtt kinéztem, és megint ott állt a gémem. Még jég volt a vízen, de néhol már olvadozott, madárka meg nézelődött nagyon. Addig-addig kukkolt, míg sikerült neki halat kifogni. Még egy ideig időzött, járkált a parton, lesett a vízre, aztán egyszer csak meggondolta magát és elszállt. Imádtam, hogy már másodszor járt a kertben, és még kaját is kapott a halaimból. Közben csináltam az átültetéseket, és áldottam az eszem, hogy sok cserjét félretettem, így volt miből pótolni a hiányokat. Igaz amiket a zsufiból kiszedtem, nem voltak túl szépek, de majd metszegetéssel korrigálom a fazonjukat, addig is remélem, hogy megmaradnak. Aztán dec. 15,-én megérkezett az első hótakaró, és varázslatosan szép fehér lett minden a másnapi napsütésben.

A karácsony és a szilveszter már hómentes volt, és lassan nyílni kezdtek a téli virágzók. Szerencsére sokszor volt napos időnk, amennyit tudtam inkább kint bolyongtam. Párszor összefutottam őzikkel, és láttam a gémeket és kócsagot a földeken. Érdekes módon ez a tél úgy telt, hogy kevés volt a kajázó madár, pl. meggyvágót nem is láttam. Amint kiengedett a föld február elején, folytattam az el és átültetéseket, aztán már nyíltak a hóvirágok és később beszálltak a krókuszok, majd az íriszkék is. Lassan érkezik az igazi tavasz, nem sieti el, de szerintem nem vagyok még semmivel elkésve, bár haladhatnék gyorsabban is...

     

Augusztus-Szeptember

Aztán még volt klassz eső, a víz feszített víztükör lett, és mindent rendesen be is locsolt újra, majd visszajött a jó meleg.

A selyemakácról pont lehullott az utsó virág, eddig tartott a szemetelés.
Hát, mit mondjak, a víz elég hamar fogyott, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy beköszöntött a szárazság. Aztán meg azt, hogy nem tudok végezni a locsolással, csak sötétben. Majd rájöttem, amikor már nem borult be esténként, hogy azért van, mert olyan hamar sötétedik. Aztán meg azt kellett észlelni, hogy hiába is locsolok, akkor is a szárazság esete forog fenn és lenn. A Duna holtág pár centisre apadt, a csatiból is hiányzott az a méternyi víz, de még a nagy és kis Duna szintje is rekordszintre apadt. Nem is volt honnan teljen, mert eső egy nagynulla volt. Van egy mondás, - Dunába vizet ?! - amikor valami hiábavaló és felesleges, de most ez is megtörtént, hogy mégsem. „A tartósan alacsony vízállás továbbra is ellehetetleníti a ráckevei-soroksári Duna-ág természetes vízpótlását, ezért ott a vizet a múlt héten telepített ideiglenes mobil szivattyúk pótolják éjjel-nappal. A vizsgálatok szerint az ottani vízminőség a felső és az alsó szakaszon jó, a középső szakaszon megfelelő, de az alacsony vízállás, a lelassult áramlás és a magas vízhőmérséklet miatt - elsősorban a középső szakaszon - oxigénhiányos állapot alakulhat ki. „ Szomorú., hogy már onnan is eltűnik a víz az aszály miatt. A nap égetett, a kánikula megvolt, a levelek elkezdtek zölden hullani, a föld meg jó nagyokat repedezni. A virágzók majdnem elnyíltak mind, a szellők nyíltak de konyultak is a nagy melegben, és a lángvirágok tartották még magukat, de a kert úgy ahogy van katasztrofális állapotban volt. Úgy döntöttem, nem is izgatom már magam, locsolgattam ugyan, de sokat nem ért, csak életben tartott.

A meleg csak fürdésekre csábított, és közben hasznos is voltam, mert be, ill. átültettem pár tavit. Időközben azért sikerült többször pipának lennem, mert a kétoldali szomszédság rendesen betett nekem. Ahova hátul a császárfát, és utána az egész sarkot is beültettem, ott kettévágott a dinka egy szép élő fát. Na, az kihajtott ezerrel és rendesen benőtte a sarkot nekem, ráborult a császáromra is, de mivel már be van ültetve az rész, nem is férek hozzá, hogy szabályozzam, talán majd csak télen sikerül. A másik oldalról érkező gazmagok nemcsak az ágyásokban, hanem a fűben is tobzódtak, már kiszorították a füvet is jó pár helyen. Mivel az idő arra jó volt, a gyomirtást csinálgattam néhanap, de, hogy a fű pótlását mikor tudom majd megcsinálni az nagy kérdés marad. Egyébként ez a lepkék ideje volt, pár olyan is előfordult, amit még sosem láttam erre, köztük a csíkos medvelepke.

A tavik csodásak voltak, rengeteg levél érkezett pótolni a jéggelverteket, így virág azért kevesebb lett, de már minden régi levet leszedtem. Szitakötők is szépszámmal akadtak, míg a lepkék nyalakodtak, ők szorgalmasan vadászgattak és petéket raktak. Egy kedves fórumos társamtól kaptam golgotákat, végre újra szépülhetnek nálam, de majd izgulhatok, hogy ne fagyjanak ki megint. Viszont be kell valljam, hogy cserébe a rózsákat eltávolítottam.

A 34-35 fokos melegben a tarkalevelű mályvacserje virága annyira kinyílt mintmégsosem. Aztán aug. vége felé, amikor már úgy nézett ki, hogy állandósul az aszály, egyszer csak frontot jeleztek, de nem piskótát. Meg is érkezett, szerencsére vizet is kaptunk belőle, csak azt utáltam, hogy a 35 fokról 16-ra zuhant a hőfok, és a hideg szél sem fűtötte a levegőt :-(, így még hidegebb volt, mint amilyennek látszott. Szept. elején még kaptunk jó kis mennyiséget és másodikán már újra fürödtem, bár kissé lehűlt a vizem, de úgy döntöttem, nem kényeskedem. Aztán mégesett és mégesett, majd idő újra melegedett, de már hosszúra nyúltak az árnyékok, sokkal kevesebb lett a napom, és ebben főleg a szomszédban terpeszkedő óriás diófa volt a ludas. Annyi víz lejött az esős napokban, hogy bőven feltelt a vizem, és úgy nézett ki, hogy idén már locsolni sem kell. Különben nagyon klassz volt a friss esővízben fürdeni, igaz már 21-22 fokosra hűlt. A szellők jól kidőltek a sövénynél megint, de csodák csodája azt vettem észre, hogy a mocsári mályvák újrakezdték a virágzást, majd megjelentek az ősz virágai is.

Egyik este kutyamorgattyúra lettem figyelmes, gondoltam megnézem mire ilyen mérges. Aztán alig hittem a szememnek, mert egy sünike volt a kertben, és ez is csoda, mert hosszú-hosszú évek óta nem láttam. Nagyjából azóta mióta elszaporodtak a spanyolcsigák és irtót kellett alkalmazni. A nyáriorgonák is sok új virágot hoztak és már az őszirózsák is virágoltak. Érdekes módon a pillangóvirágok még mindig alig nyíltak, pedig már két méter magasan kukorékoltak. Megint igértek hidegfrontot, most 30-ról 15-re esett hő, de eső semmi, csak fújt a szél. Kínomban újabb elmaradást sikerült pótolnom, mert a hintaágyra – őszre – elkészült az alsó párna, már csak a támlához való van hátra.

Majd újabb érdekesség fogadott, mert a jezsámen és a gyöngyvessző is újra virágzott. Az országban többfelé nyíltak a gyümölcsfák, ami eddig még nem sűrűn fordult elő. Mi lesz tavasszal ezek után ?! Nekem is megdőlt a fürdésrekordom, mert szept. 21. -e volt az utolsó napom, de most május 05. -től tartott, ami jó hosszú szezon. .-) Végül az újabb szárazság miatt 26-ára annyira lefogyott a víz, hogy tavat kellett tölteni. Az idő nappal, amíg sütött klassz volt, a nap igenmeleg, még akkor is ha a 20-22 fokban hűs szél futkározott, így bevállaltam a kinti tusolást, és utána a napzást, felavattam az új párnámat is. :-) Estefelé már meg lehetett fagyni sajnos, a reggelek meg kimondottan hidegek voltak. Azért végre eljutottam oda, hogy délutánonként dolgoztam is, bár talajmunkát a szárazság miatt nem tudtam, de a hátsó kiülőn kicseréltem a szétkorhadt deszkákat, és újrahasznosított anyagból a kelmi futtatónak is nekiálltam. A festegetés-száradás miatt lassan megy ugyan, de már az is eredmény, hogy végre idáig jutottam. Amúgy annyi helyrehozni és alakítani való van a kertben a sok kártékony miatt, hogy elmondani nem tudom, így asszem abba is hagyom,,,

     

Június másodikfél és a július

Sajnos észrevettem, hogy a legnagyobb fagyalom, - minden fagyalok anyja, :-) - erőst a száradás tüneteit mutatta. Még kihozta a virágait, de a levelei lógtak, majd száradtak-sárgultak. Lehet a vakond miatt, mert kitúrta a tövét, lehet a szomszéd ráboruló diófája miatt nem kapott esőt, vagy a fene se tudja mi baja lett. Az biztos, hogy azok között volt, amik gyengén hajtottak ki. Az egyik felére ráfutott a vadszőlő, ami klassz rigócsemege télire, így azt a részt nem, de a másik felét kivágtam, remélve, hogy talán újrahajt, mert a takarás miatt nagyon kellene. Nem volt semmi meló, sem a vágás, sem az elhordás, mert igen magasra nőtt, és a súlya is megvolt, de megbirkóztam vele.

Aztán pár napra visszatért a kánikula, a szárazságra rátett egy lapáttal, a levelek de még a virágok is védekeztek, konyultak és szirmokat sodortak. Kihasználtam a fürdési időt, főleg, hogy cudar idő érkezését ígérték sok csapadékkal meg egyéb nyalánkságokkal, de főként a miatt, hogy erős lehűléssel fenyegettek. Aztán már csak utóbbi maradt, a sok eső igen kevésre módosult. Az év leghosszabb napját jól kihasználtam, nyírtam fűt majdnem setétig, és néztem a zégre amíg volt értelme :-)

Meg is jött a front, nagyobb volt a füstje mint a lángja. Távolból dörgéssel, villámlással közeledett, aztán valahol leragadt, vagy kifogyott a szufla, mert csak az erős szél, a lehűlés és mutatóbaneső érkezett ide. A reggeli terepszemlénél szinte csak a fű volt vizes, a talaj csont száraz maradt. Az előző napi 34 fokról 17-re csökkent a hő, a vizem melegebb volt, mint a levegő. Be is mentem volna, ha nem fúj a hideg és erős – majdnemviharos- szél, vagy legalább van napsütés, de csak a ború volt. Így aztán minden fogadkozásom ellenére, hogy majd most erősen belehúzok a kertelésbe, inkább csak rövid sétákra mentem. Azt a 17 fokot a szél miatt alig 10-nek lehetett érezni, kissé megfagytam. Az volt a vicc, hogy locsolni kellett volna, mivel esőt nem is igértek egyelőre :-( Végül késő délutánra elállt a szél, derengeni kezdett némi világosság, így nekiálltam, és kiöntöztem az eddigi esővizeket, közben csodák csodája, de gazolni is támadt kedvem. Sőt, kihúzgáltam a rengeteg szarkalábat, már majdnem vége volt a virágzásnak, és bármennyire szeretem ha elszórja magát, már nemakarom. A tóparton most is rengeteg kelt, a hintaágynál lépni nem lehetett. Viszont az odajutás se volt könnyített, mert a sok írisz már alig hagyott ösvényt, és a tuják is igen megszélesedtek. A járólapokat leraknám már szívesen, évek óta húzom, de már annyi hely sem maradt. Nem tudom mi legyen, mert az íriszek nagyon szaporák. Vagy pár évenként újra csinálom az egészet, ami nem kis meló, vagy elteszem onnan az összeset. Na, de hova, mert ott rengeteg van... és mi legyen, van-e valami olyan, amit a helyére tehetnék és nem terjedős, van maradjon kopaszon a part ?! Oda főleg az írisz való, de remélem találok mást is ami megfelelő, ha nem, akkor úgy marad. Nagyon sajnálom, ha el kell onnan tennem őket, de rendet akarok, az meg így nem fog menni. Semmit nem tudok rendesen intézni, mert minden szál virágot vagy növényt sajnálok, és hagyom a szaporulatot, azok meg mindent ellepnek. Valahogy elegem lett, főleg a csigákból, hangyákból, poloskákból, gazból, és magamból is. Na, de mivel elég ősziesre fordult, locsoltam mint a meszes, mert reméltem, hogy utána neki tudok állni valami munkának, ha jó lesz a talaj, mert sajnos a föld repedezett. Ezek után jött záporka, eső, zápor, de sok víz nem jutott, ha jól meggondolom, még elég sem. Némi séta belefért az életembe, így láttam a búbosbankát teljesen máshol mint ahol eddig nézegettem, fejem felett repült el, de esélyem sem volt, hogy lekapjam. Munka ügyben nem nagyon haladtam, mivel nem tudtam eldönteni mi legyen, mit kezdjek. Ez van amikor a dolog rengeteg – lenne :-) - inkább ismét kimentem. Rövid sétám során kétszer léptem akáctüskébe, előbb egyik, majd később a másik talpamis kapott egy kis akupunktúrát. Aztán olyan vastag siklót láttam, hogy el se akartam hinni, a fej nem volt látható, de ahogy közelítettem, gyorsan becsúszott a dzsuvásba, nem tudom mi volt, de ilyet még nem láttam eddig erre.

A tavik szépültek a tavon, és amíg sütött a nap, voltak lepkék, szitakötők, meg más virágporgyüjtők, és láttam szendert szenderegni, olyankor nem egy szépség. Viszont azt vettem észre, hogy a csigák valahogy a kék virágokat nem bántják, legalábbis a kék bögrevirág gond nélkül megvan évek óta, pedig nem szőrös a levele, de amikor volt rózsaszín, azt legyalulták. A kék veronikák is gond nélkül megússzák mindig, ahogy az őszi gerebcsin is. Talán ezzel lehet valamit kezdeni, de majd még figyelni kell. Az év legkésőbbi napnyugtáján a nap felhőkbe ment megint, mint mostanában szinte minden este. Megint elindultam kigyót lesni, mert izgatott mifene volt, de akkora öröm ért, hogy nocsak ! Míg nézelődtem egyszer csak besétált oldalról a képbe egyik kedves őzikém, és legelni kezdett. Közben néha szemeztünk egyet-egyet, de nem szaladt el, szépen falatozott tovább.

Imádtam, olyan aranyos és szépséges volt, legszívesebben jól megsimiztem volna, a végén pedig elbóklászott a bozótosba. A strandidő nem nagyon jött vissza, így akadt idő pár elvégzendő dologra, de nem mindig arra, amit kellett volna. Bár itt már sok mindent kell, úgyhogy semmilyen tevékenység nem vész kárba, és közben azért lehetett gyönyörködni és bosszankodni is. A kasvirágoknál már másodszor ültettem be a fehér mellé sárgát, hogy mindkét oldalon egyformán legyen, de megint nem került elő.

A napfényvirág tavaly ilyenkor már hatalmasra nőtt és virágozni kezdett, most még szinte sehol sem volt. Valami nem stimmelt idén az biztos, és ezt a növények megérezték és tükrözték, legalábbis nekem. Újabb fagyal mutatott száradási tüneteket, és ismét megjelentek a buxushernyók, a maradék két bokrot is fogyasztani kezdték. Hihetetlen, hogy évek múlva kerültek elő újra. A Purple Ice rózsánál nemcsak az volt a baj, hogy csúnyák a levelek, hanem az is, hogy hullottak is minta legyek, már alig volt belőlük. Nem nagyon kell nekem ilyen rózsa, hogy még permetezzemis, de azért megtettem, hogy használ-e még, az más kérdés. A rózsaszín futó már valamivel szebb lett, mint voltak az első virágai, és nekem a pirosas is jól mutatott a futtatónál.

Viszont esélyes, hogy nem maradnak, mert ha megnőnek, és száz virágjuk lesz, a rengeteg szirom mind a kövesbe hullik majd. Aztán keletkezik belőle föld, abban meg kikel minden vacak, ami máshol is. Sajnos a sziromhullásra nem gondoltam, amikor csináltam, de tudtam én, hogy nem vagyok százas :-(. Erre akkor jöttem csak rá, amikor véletlenül átnéztem a szomszédba és millió fehér és barnult rózsaszirom hevert a füvön. Egyébként tavaly dugványoztam pár rózsát, és meg is maradt kettő, most kiderült, hogy az egyik a rózsaszín, így remélem a másik a sárga lesz, de az még épp csak megvan, bimbója nem jelentkezik. Mivel igen kíváncsi fajta vagyok, fogtam és letéptem a legfelső szemnél a levélnyelet, így ha igaz, kb. egy héttel előbb lesz rózsa, mint ha rajta hagyom. Elvileg azok nem betegedős fajták, igen öreg tövekről szedtem a dugványnak valót. A Vörös Császár őszi azóta szépen kihajtott, a friss hajtások már nem voltak tetvesek, és a barik egyelőre poloskamentesek.

Rozsdiék már a második fészekaljat nevelgették, de a széncinegéknél nem láttam, hogy újráztak volna, biztos jó volt az első fészekalj. Kékcinkét sajnos azóta sem láttam, és nemcsak bent, hanem kint az erdőben sem. Télen is csak pár volt belőle, egyet elvitt a karvaly, kettő ugye ide fészkelt, de kiirtották a fiókáikat, és lehet őket is, :-( Nagyon remélem, hogy még van belőlük, csak ilyenkor rejtve élik az életük, bár ilyen még nem volt, hogy nem láttam egyet sem. Esők eddig egész jók voltak, tavat nem igen kellett tölteni, és azért a víz még mindig kellemes maradt. Sárgabarackból végül sikerült pontosan 15 szemet enni, a többit elintézte a betegség vagy a rovarnépség. Enni ettem volna még, viszont az eltevést megúsztam, de lekvárral még el vagyok látva. Jelentem, a levendulás után, a mentás is nagyon finom. Az őszi szintén kevés lett, de jó, bár a tafrina nyomott hagyott rajtuk. A július záporos-zivataros volt, de csodálatos. Főleg fürdésileg. :-) Az már említést sem érdemel, hogy jött egy zuhi, benne akkora jegekkel mint a cseresznye, másodszor is elverte amit lehetett.

A tavi levelek olyanok lettek mint a szita, csúnyábbak mint az első jégverésnél. A víz megint csurigontúl telt, így legalább tölteni nem kell egy ideig. és utána is maradt a 34-35 fokos meleg. Az se számít, hogy a szomszédból a gazmag inváziószerűen érkezett, a muhar és a kakaslábfű mindenhol ezerrel kelt. Na, meg az sem, hogy végül három nagy fagyal ment tönkre a sövényben, aminek vagy fagyaltripsz vagy gomba lehet az oka. Az sem érdekes, hogy a két nagy bukszust csont szárazra ették a bukszushernyók, így ott is lyukas lesz a sövény. A megkopaszodott hóbogyók dettó nem érdekesek, és a kihalt mályvacserje sem. A vérszilva furcsa terméseinek is meglett az oka, a tafrinás gyümölcstorzulás.
https://agroforum.hu/szaktanacsadas-kerdesek/furcsa-kepzodmenyak-verszilva-fakon-mik-ezek/
Persze nem számít az sem, hogy szinte az összes virágot kifektette jegeszuhi, így az egész kert tépázottan néz ki. Ja, és még az sem érdekes, hogy a tavalyi, terasz melletti fűvetésem idén ugyanolyanra csúfult, mint volt előtte. Szóval gond semmi nincs, csak a fincsi fürdőzések számítanak, mert nyaralunk van. Azért apróságokat megcsináltam. Átültettem pár orchideát, és szétszedtem a nagy Cymbidiumot. Végül kiderült, hogy a második dugott rózsa szintén rózsaszín, tényleg hamarabb lett belőle virág. Bár nem is tudom minek nekem rózsa, hiszen inkább irtani akarok. Nagyrészt olyan növények maradnak amiket szeretnek a rovarok, és a rózsa nem tartozik ezek közé. Bocsi...